Több jut a léleknek is
Több gyermekkel és az új épület gazdagabb lehetőségeit kihasználva telnek a Piarista Nővérek napjai.
Több, mint öt hónap telt el azóta, hogy Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök ünnepélyes keretek között megáldotta a Piarista Nővérek gyermekotthonának új épületét Nagykárolyban. A nővérek az egykori zárda épületébe családtípusú gyermekotthonuk bővítése érdekében költöztek át. A korábbi két család helyett itt már négy családnyi gyermeknek akartak otthont biztosítani: gondoskodni a már általuk nevelt fiatalokról és új gyermekekről egyaránt. Öt hónap elteltével felkerestük a ház vezetőjét, Keresztről nevezett Judit nővért, aki a beköltözés óta eltelt idő fejleményeiről számolt be.
Ahogy kérdésünkre elmondta, a tervezett négy család létrehozása sikerült, ebből a két korábbi lánycsalád a legnépesebb, de büszkék kisgyermekes- és a még gyarapodásra váró fiúcsaládra is. Minden családot egy-egy nővér vezet. Gyermekotthonukban amúgy összesen huszonhat gyermeket nevelnek, napközijüket pedig negyven gyerek és fiatal látogatja rendszeresen. A napközisek a tanítás után érkeznek, és a meleg ebéd elfogyasztása után, pedagógusok segítségével készülnek fel a következő tanítási napra. Ágnes nővér szerető felügyeletében töltik a délutánt, mielőtt hazatérnének saját családjuk körébe. Judit nővér beszélgetésünkben fontosnak érezte hangsúlyozni, munkájukban komoly segítséget jelent, hogy a Polgármesteri Hivatal az ebéd támogatásával hozzájárul a napközi hatékony működéséhez.
A gyermekotthon megőrizte a korábban is élő bensőséges légkört, de az új lakótér kialakításával még családiasabb lett: „A házunkat hivatalosan „Oasis Mater Celestina"-nak hívjuk (Celestina anya Oázis) - a házainkat ugyanis szerte a világon oázisoknak nevezik -, a gyermekotthont és a napközit foglalja magába. Nagy öröm számunkra, hogy az új helyen még szorosabb a kapcsolatunk a napközivel, mert minden általunk nevelt gyermekre a sajátunkként tekintünk. Sok szempontból átalakult ugyanakkor az életünk. Az épületen belül, a meglévő helyiségekből úgy alakítottuk ki az életterünket, hogy jobban érvényesüljenek a családi együttműködés jellemzői. A gyerekeknek nagyobb tér áll a rendelkezésükre a családokon belül. A közös étkezések, pihenés, tanulás, játék kiegyensúlyozott környezetet nyert az egy-egy családban növekedő gyermekek és fiatalok számára. Másrészt a családon kívüli tevékenységek tovább gazdagítják a nevelési tevékenységünket a legkülönbözőbb területeken.
Az, hogy kápolnánk is legyen, különösen fontos volt a tervezés és a munkálatok során, és nagy kegyelem számunkra, hogy megvalósult. A kápolnában minden szombaton szentmisén veszünk részt a gyerekekkel. Hálával említem városunk plébános atyáit, akik szolgálatukkal lehetővé teszik ezt számunkra. A kápolna teret ad reggeli és esti imaalkalmainknak, és tervezünk egy hosszabb, egész hétvégét felölelő lelkigyakorlatot is szervezni. A gyerekek maguk is tevékeny részesei családjaik imaéletének, az esti imák alkalmával családonként dolgoznak fel egy-egy témát. Szerzetesi lelki életünkben fontos alapot jelent - és itt a világi munkatársainknak is köszönetet mondok -, hogy mi, nővérek együtt végezhetjük a mindennapi zsolozsmát a kápolnában."
A pontos tervezésbe fektetett munka megmutatja hálás, pozitív következményeit - teszi hozzá Judit nővér. A házban kialakított tereket mind használni is tudják, nincsen fölösleges terem vagy sarok:
„Jó előre megterveztük, hogy mit szeretnénk a házban megvalósítani, és ehhez milyen terekre van szükségünk. Így hoztuk létre a könyvtárat, ahova tanulni és olvasni járnak a gyerekek. A kisebbeknek játszószobát alakítottunk ki, hátul nagy udvarunk nyílik, ahol jó idő esetén elidőzhetünk - a korábbi háznak nem volt megfelelő udvara sem. Kell a hely, mert idővel mintegy száz gyerekre számítunk, akik naponta itt töltik idejüket teljes egészében vagy részlegesen."
Isten munkatársainak ilyen jellegű tevékenységére a társadalmi jelenségek figyelembevételével egyre nagyobb szükség lesz. Szinte folyamatosan érkeznek új és új gyerekek, a nővérek pedig idejüket és erejüket már nehezen tudják jobban beosztani. Ezért kérik, jelentkezzen önkéntesnek bárki, aki idejéből, figyelméből szívesen adna a hátrányos helyzetből érkezett gyerekeknek: „Szinte minden gyereknek szüksége van segítségre a tanulásban. Minden fiatal számára nélkülözhetetlen a megtapasztalt figyelem. Ezért várjuk azokat a segíteni akarókat, akik komoly hátrányokkal rendelkező gyerekekkel tanulnának hétköznap délutánonként tizenöt és tizenkilenc órák között. Ha a hét egy-két napján rendszerességgel el tudnának végezni ilyen jellegű önkéntes tevékenységet, nagy segítségünkre lennének. Már vannak olyan nagylelkű nagykárolyiak, akik eljárnak hozzánk és részt vesznek a gyermekekkel való közös munkában. Hálát érzünk irántuk, imáinkban hordozunk minden támogatót, segítőt."
A piarista nővérek új háza tehát jó kihasználtsággal, folyamatosan bővülő gyereklétszámmal működik, és nyitva áll a felnőtt világi segítők előtt is. Aki pedig idejéből áldoz, biztosan kap is cserébe abból a szeretetből, csendből és életpéldából, ami a nővérek körében és házában megtapasztalható.
